3. Fejezet
Boszorkányok
Kedves sok mindenki. Folytatódik az álom sorozat, és itt vagyok, hogy közkívánatra lejegyezzem agyam, és elmém éjszakai játszadozását.
Ezúttal szinte egy komplett "nép mesét" kaptam csak épp 18.-as karikás kiadásban. Íme hát:
Álmomban éjjel arra ébredtem, hogy megzavarják álmomat. Valaki a közelemben baromi hangosan gép zenét hallgat.
Mivel nem egyedül voltam a lakásban, feltételeztem, más is hallja, de rá kellett jönnöm, mindenki más aludt, mint a tej. Ez azért furcsa, mivel a hallásom a való életben sajna erősek tompult, finoman szólva nem százas.
Mindegy, felöltöztem, és nekiindultam, hogy felfedezzem, a lépcsőházban ki az az esze ment, aki az éjszaka közepén dübörögteti a technót.
Néhány perc kutatás, és hallgatózás árán megtaláltam az ajtót. Becsöngettem, mire egy gyönyörű fiatal, lány állt, és beinvitált. Mivel nem láttam a pipától, arra készültem, kikapcsoltatom vele a zenét, leteremtem, és megyek vissza aludni.
Hát nem így történt. Miután bementem, láttam még hat hasonlóan gyönyörű lányt, akik nagyon kedvesen fogadtak. Mintha már hosszú évek óta ismernénk egymást, és nagyon jóban lennénk mi mindnyájan.
Minden jóval elhalmoztak, majd arra kértek, feküdjek le mind a hetükkel, egymás után.
Nem kellett sokáig győzködniük álmomban, képes voltam rá, és hajlandó is legszebb álmomból költve az éjszaka közepén.
Aztán mikor véget ért a "szeánsz" elárulták, hogy ők heten boszorkányok, és mind tőlem szerettek volna gyereket. Ha úgy tetszik engem szemeltek ki arra, hogy gyerekük lehessen. Szóval "csapdába" csaltak, és elbűvöltek.
Meglepődtem, de furcsa mód nem is azon amit mondtak, hanem, hogy úr isten 7 nőt teherbe ejtettem, mi lesz most érzés fogott el.
A boszik megnyugtattak, hogy nekem semmi dolgom nem lesz a kicsiket megtartják maguknak, évente egyszer eljönnek hozzám, egymást követő 7 nap egymás után, és magukkal hozzák a kicsiket a születésnapjukon. (A boszik ezt el tudják intézni, hogy egymást követő 7 napon szüljenek) Ezen kívül minden évben minden egyes boszitól kívánhatok egyet, amikor eljönnek hozzám. Bármit, és a kívánságom teljesülni fog.
A következő snitt: Eltelt egy év, az első boszi megjelenik nálam karjában egy pici fiúval, aki az én fiam. A boszit, mint régi kedves ismerősömet fogadom, ő engem úgyszintén. (pedig csak egy éjszakát töltöttünk együtt, és azt sem kettesben)
Mindegy, ez szemmel láthatóan minket egyáltalán nem zavar.
Aztán egy csodás együtt töltött nap végén jön a kívánság.
Majd másnap jön a következő boszi, és így tovább.
Kértem tőlük gazdagságot, szépséget ,tehetséget, ismertséget, hírnevet, egészséget, sikereket.
Majd egy évre eltűntek az életemből.
A következő évben megismétlődött a látogatás, és én már nagyon vártam a boszikat, és a gyerekeket. Hiányoztak nekem, de ez volt az alku. A gyerekeket ők nevelik, én nem tudom, hová viszik, mit csinálnak velük, mi a céljuk, de egyre inkább elkezdett foglalkoztatni a dolog.
Pár év múlva, mikor a gyerekek már jártak, beszéltek, cseperedtek, és kötődtek hozzám, egyre kínzóbb volt őket elengedni egy teljes évre, de muszáj volt.
Hiába kérleltem az anyjukat, ők a szabályokra hivatkoztak, és a megállapodásra.
Egy idő után már nem érdekeltek a kívánságok, csak a gyermekeimet akartam. Velük akartam együtt lenni, de ez lehetetlennek bizonyult.
Pár év múlva már nem is magamra pazaroltam a kívánságaimat, hanem megpróbáltam a köz szolgálatára, az emberiség javára fordítani. Mindenem megvolt, és más egyébre nem vágytam, mint a gyerekekre.
Elkezdtem keresni őket. Bejártam a világot, de sehol nem találtam őket, és egyre boldogtalanabb lettem.
Szerettem volna tudni, mire nevelik a boszik a gyermekeimet, de sem a gyerekekből, sem az anyjukból erre irányuló kérdéseimre nem kaptam csupán kitérő válaszokat.
Még a kívánságaimat sem tudtam erre felhasználni. Ezt nem kérhettem, ahogy azt sem, hogy lakjanak a közelemben. A boszik nem szeghették meg a szabályokat, és ezt nekem sem engedhették meg.
Aztán felébredtem.
Ambivalens érzések kavarogtak bennem még egy darabig. Át tudtam érezni álombeli önmagam gyötrelmét, ugyanakkor a mesebeli kedves boszik segítsége is jól jönne...
Folytatása következik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése