6.Fejezet
A gombaciták
Mindenki tudja mik is a gombaciták? Nem? Nem csodálkozom, ugyanis egészen tegnap lefekvésig én magam sem tudtam a létezésükről.
Hogy az elején kezdjem, álmom helyszíne egy zöldség piac. Sosem jártam a valóságban azon a helyen. Egy nagy nyitott téren a szabad ég alatt tartották a piacot, az árusok asztalokon árulták a rengeteg holmit, én pedig csak bolyongtam a sorok között, de furcsa mód eredmény nélkül.
Gombát kerestem. Hogy milyet, azt nem tudom, de nem is lényeges. Az már viszont roppant furcsa volt, hogy egyik árusnál sem találtam. Csak kóvályogtam, nézelődtem, már-már bele is szédültem a vásári forgatagba, de mégsem találtam sehol egyetlen kofát, aki gombát árult volna.
Aztán a piac egy eldugott szegletében egy kis asztalnál mégiscsak megláttam valamit.
Közelebb mentem, és valóban, sikerült a piac egyetlen gomba árusát fellelnem.
Az asztala rozoga volt, nem olyan mint a többi árusé, ráadásul az eladó sem volt túl bizalom gerjesztő. Rongyos ruhái lógtak róla, fogai sárgák, vagy épp feketék. Eszelős vigyor ült a z ábrázatán, és fülsértő hanglejtéssel próbálta közelebb csalogatni a vevő jelölt szerencsétleneket.
Gondoltam félreteszem ellenszenvemet (nagyon ki lehettem éhezve a gombára) és veszek tőle ha már ennyit időt eltöltöttem a keresésével.
De amikor megláttam, milyen az áruja, már nem volt kétségem a felől, nem szabad vele üzletet kötni. Szép nagy fejű gombák voltak, de a rothadás jelei már erősen érezhetőek voltak. Nemcsak az orrfacsaró bűz volt árulkodó, de a látványa sem volt finoman szólva étvágy gerjesztő.
Már-már sarkon fordultam, mikor is hallom, hogy egy középkorú hölgy épp venni akar tőle egy nagyobb mennyiséget.
Erre már visszafordultam, hisz nem akartam hinni a fülemnek, hogy képes valaki ezért a félig rothadt bűzös valamiért pénzt áldozni.
De mire odaértem az asztalhoz az üzlet már nyélbe volt ütve, az eladó ha lehet még eszelősebb vigyorra váltott, a hölgy kezében pedig egy jókora szatyor volt tele bűzös tartalmával.
Innen az asszony szomorú története zajlott fejemben. Hazament szerzett javaival, és elkészítette az aznapi ebédjét. Egyedül élt, így szerencse a szerencsétlenségben, hogy csak ő evett a főztjéből.
A következő kép, hogy az asszony kórházban van, de furcsa mód nem mérgezéses tünettel, hanem arról panaszkodik, hogy nehezen kap levegőt. Mintha valami szorítaná belülről, de nem tudja mi lehet.
Az orvos hiába vizsgálgatta, nem jött rá mi lehet a hölgy baja, beutalta egy röntgen vizsgálatra.
Miután a felvétel elkészült, az orvos kinagyította a felvételt, és megdöbbent a látványtól. Bent a tüdejében elszaporodtak a gombák. Apró, alig észrevehető parányi kis lények lepték el az asszony tüdejét. Az orvos fellapozott minden szak irodalmat, beszélt jó néhány kollégájával, rájött ilyet, de még ehhez hasonlót sem látott senki őelőtte.
Őt illette tehát a név adás joga, így ő írta le először, "betegem tüdejét sűrűn ellepték a gombaciták"
Köszönöm a figyelmet.
Folytatása következik...
