1. Fejezet Az újszülött.

Kedves mindenki

Ma belevágok egy blog írásába, és teszem ezt azért, hogy emléket állítsak  néha gyötrő, néha meghökkentő, vagy épp vicces álmaimnak.

Aki ismer, az mind tudja, hogy a világ dolgait, és történéseit máshogy, másképp, ha tetszik kifordítva látom, és élem meg.

Talán ebből következik az, hogy az álmaim is szürreálisak, és furcsák. 

Amennyiben olyasvalaki is ráakad az írásaimra, aki önmagát "álom fejtőnek" vagy a téma szakértőjének definiálja, szívesen várom a megfejtéseket. (A megfejtők között időközönként kisorsolok valakit, bár még nem tudom mi okból)

Mindenki másnak viszont jó szórakozást kívánok.

1. Fejezet

Az újszülött.

Van egy kollégám. Férfi. A neve nem is lényeges, csak az, hogy a cégnél egy részlegen dolgozunk, az ő és az én munkám szorosan egymáshoz kötődik, így napi szinten együtt kell, hogy működjünk.

Ennek köszönhetően tudok róla dolgokat. Olyanokat is, amik nem kötődnek a munkához, a céghez. Persze nem kell nagy világ megváltó titkokra gondolni, de azt például tudom róla, hogy van egy felesége, akivel nincs közös gyerekük.  Hogy miért, azt már nem tudom, de az biztos, hogy nincs náluk tervbe véve a gyerek vállalás. 

Álmomban tegnap boldogságtól sugárzó arccal bejelentette, hogy gyerekük született. Így ezzel kezdett szinte köszönés helyett.

Nem mondom, a hír erősen mellbe vágott mindenkit az osztályon, hisz még csak azt sem említette, hogy az asszonykája terhes lenne. Erre jön ezzel.

Miután a bejelentés okozta sokk hatáson sikeresen túltettük magunkat, önfeledten gratuláltunk, megvoltak a jókívánságok, váll veregetés, miegymás. Aztán egy másik kollégám megígértette vele, hogy behozza újszülött csecsemőjét, és bemutatja a csapatnak. Ő belement, és ezzel annyiban maradt aznapra a téma.

Aztán egy snitt az álomban, másnap van, mi mindnyájan izgatottan várjuk a srácot a babával.

Ő furcsa eszelős vigyorral a képén megjelenik, maga előtt egy baba kocsit tolva. 

A gyerek kocsiban pedig egy hatalmas, legalább 7-8 kilós jól átsült, gusztusosan illatozó grillezett pulyka foglalt helyet. Mi mind megrémültünk, ő pedig csak nevetett, és nevetett, mire felriadtam, és az álom véget ért.

Még órákkal később is az orromban éreztem azt az illatot, még most is magam előtt látom a pirosra sült ropogós sültet, és a kollégám kaján vigyorát.

Mára ennyi, de ígérem folytatása következik...