2. fejezet

Kedves olvasóim

Éjjel Andersenről álmodtam. Na nem kell semmi rosszra gondolni, nem konkrétan vele, hanem egy mese könyvéről.
Van a polcomon egy válogatott mesés gyűjtemény kötet, és konkrétan erről álmodtam.
Furcsa, hisz jó ideje nem vettem kézbe. Sok-sok éve, hogy nem emeltem le a polcról, de az álmom mégis ehhez a könyvhöz kötődött.

Álmomban azt találtam ki, hogy fogom azt a bizonyos H.C.Andersen kötetet, és kivágom belőle az összes illusztrációt.
Ennek az ötletemnek valamiért annyira megörültem, hogy ollót ragadtam, és nagy műgonddal egyesével szétszabdaltam azt a könyvet, ami már kisgyerek korom óta megvan, óvtam, és sok éven át őrizgettem.
Hogy miért tettem ezt? Mert úgy gondoltam ezekkel a képekkel fogom a lakásom falát kidekorálni.
Álmomban volt otthon egy rakás képkeretem (persze nincs) és a könyvből kivágott képek pont beleillettek mindegyik kis keretbe. (mint ahogy az az álmokban lenni szokott)
 Aztán fogtam az ütvefúrót, és 100 számra gyártottam a lukakat a falba. Mindenhová, a leg lehetetlenebb helyekre is, majd jött a végső művelet a keretezés, és a kész képek felhelyezése a falra.
És az eredmény? Meglepően jól mutatott a lakás, én pedig nagyon elégedett voltam magammal, és a művemmel.
Ráadásul nem álltam meg ennél a pontnál. A megcsonkított mesekönyvet alaposan átböngésztem, mégpedig azért, hogy megismerjem a képeim történetét. Így, amikor valaki belépett a lakásba, hosszasan tudtam neki mesélni minden egyes képről, és ez újból elégedettséggel töltött el.

Mikor felébredtem reggel, leemeltem a mesekönyvet a polcról, és átlapoztam. Csalódnom kellett. A valóságban a képek messze nem voltak annyira kidolgozottak, és szépek, mint álmomban.
De legalább megmaradt nekem a könyv épen, sértetlenül.

Folytatása követezik...