Az albérlet

Az albérlet

Álmomban ismét albérletben laktam. Egy kicsiny szobát béreltem valahol a külvárosban. A szobában, semmi szokatlan nem volt, a házban viszont annál inkább.
Fából volt, ha jól emlékszem, több szintes, nagyon magas ház lehetett, viszont rendkívül keskeny. Ja, és egy boszorkány tulajdonában állt. Tőle béreltem a kicsiny szobámat, ami a legalsó szinten helyezkedett el.
Ő nem meglepő módon a legfelső emeleten, a toronyszobában lakott. (persze könnyű annak, aki képes uralni a gravitációs erőt)
A házban a  szinteket nem lépcső kötötte össze, hanem egy létra. Tulajdonképpen a pincétől a padlásig érő egyetlen óriási függőleges létrát kell elképzelni, amin lehetett közlekedni. A padlóba minden szinten szabályos, de igen szűk kör alakú lyukak voltak vágva, aminek a közepén állt a hatalmas létra.

Egy nap a boszorkány szerette volna, ha felmegyek hozzá. Nem tudom mit akart, de igen erősen azt éreztem, hogy nem akarok, és nem szabad felmenni hozzá. Erre ő csak erősködött, hogy menjek csak fel, beszéde van velem.
Erre én komolyan megijedtem. Álltam a létra alján, fölfelé bámultam a sötétségbe, és onnan kiabáltam csak a boszorkánynak, hogy nem akarok felmenni. Attól tartottam, hogy amint felérek, és kidugom a fejem a szűk nyíláson a létra tetején ő egyből lecsapja. Nem mondtam el neki a félelmemet, csak azt hajtogattam, hogy nem akarok felmenni.
Erre ő: - Jó, akkor ne gyere, de akkor a szobádban nem lesz telefon.
Erre  hallom, amit csettint egyet, és a vezetékes telefon elnémult.
Mérges lettem, mire ő: - Gyere fel, és visszakapod.
Ekkorra már mérges is voltam, és féltem is. Egyre biztosabban éreztem, hogy az életemre akar törni, így ellenálltam.
Erre ő ismét csettintett egyet, és a szobámban nem volt többet internet.
Erre már nagyon begurultam, és követelőzni kezdtem. Ő pedig csak annyit mondott: - Gyere fel, és visszakapod.
Ekkorra már csak azért is megmakacsoltam magam, és nem mozdultam. Erre ő ismét csettintett, és elment az áram.
A létra alján állva felordítottam neki, hogy ez már azért több a soknál. Ezt nem teheti velem, én rendesen fizetem az albérletet, úgyhogy jogaim vannak.
Erre ő a szokott módon válaszolt: - Gyere fel, és visszakapod.
Forrongtam a dühtől. Nem akartam felmenni, így csak felordítottam neki, hogy kész, elegem van most azonnal elköltözöm.
Erre ő: - Nem mész te sehová!
És a ház összes nyitott ablaka, és ajtója egyszerre bevágódott. Csapdában voltam, esély sem volt a menekülésre. Erre a boszorkány csak annyit kérdezett: - Na, még mindig nem akarsz hozzám feljönni?
De nem akartam, amit meg is mondtam neki.
Erre ő: - Jól van, akkor mostantól itt maradsz, telefon, internet, és villanyáram nélkül, és még a szobád árát is felemelem a duplájára.
Levegőt is alig kaptam. Az már túl sok lett volna, annyit képtelen lettem volna kifizetni. Ráadásul úgy, hogy se telefon, se internet, sőt még áram sincs? Hatalmas igazságtalanságnak éreztem a vén boszorkány eljárását, a sötétben előkerestem az albérleti szerződést, és azt lobogtattam neki a létra aljából, és beszéltem neki mindenféle jogtiprásról, meg korrekt bánásmódról, stb, stb.
Ő viszont továbbra is csak azt hajtogatta: - Gyere fel hozzám és mindent megbeszélünk.

Arra ébredtem, még mindig ott tartunk, hogy nem akarom elveszteni a fejem.